Budapest történelme

2016. október 6., csütörtök

Egy nehéz nap éjszakája

A minap beugrottam a Dunaplázába a megjavíttatott cipőmért, amikor Dina felhívott, hogy elmehetnénk moziba. Mivel aznap kora reggeltől kezdődően a házépítést nyomtam (gipszkartonozás és hasonlók), ezért örömmel vettem, ha egy kicsit kikapcsolódhatok. 

Hogy mit nézzünk meg, számomra lényegtelen volt. Fő az, hogy valamivel kiégessem a maradék ébren lévő agysejtemet is. 

Már hónapok óta nem nézek filmet, mert moziba nem járok, letölteni pedig nem tudok, mert a mobilneten kívül más netem nincs. És megmondom őszintén: nem is hiányzik a filmezés, mert örülök, ha lefeküdhetek aludni.

Na, mindegy. E napon elmentünk megnézni azt a katasztrófafilmet, amiben kigyullad egy olajfúró torony és 11-en meghalnak, s jól beszennyezik a Mexikói-öblöt. A sztori valós, amire még emlékszem a tv-ből is, hiszen hetekig ezen csámcsogtak a csatornák. 5 évvel ezelőtt volt.

A film látványos, de unalmas. Történik benne mindenféle és a "sztárok" játéka is jó, csak épp nem tudok velük azonosulni. A cselekmény egyszerű, így a film rövid, vagy legalábbis annak érzem, úgyhogy amilyen vontatottan (de érdekesen) indult, olyannyira semmitmondóan fejeződött be.

Persze a mozin kívül is jól éreztem magam, mert végre nem kellett agyalnom a házi feladataimon, és Dinával is korzózhattam egy kicsit. Elmentem a cipőmért a szervizbe, majd beugrottunk egy boltba leértékeltolcsó és használt cuccokat nézegetni. Akinek Trabantja van, az nem ugrálhat, ugye...

A kalap az fontos, mert nem ázik el az ember feje

Végül vettem egy övet, mert a jelenlegi már annyira elnyűvődött, hogy alig tartja rajtam a gatyámat. 400 forintba került. 

Tehát megvolt a mozi és a plázázás is, úgyhogy elindultunk haza. Mivel Dina egy saroknyira lakik a plázától, ezért öt percnyi séta után megérkeztünk a kocsimhoz, ahol látom, hogy öt feka a mellettem parkoló, rendszám nélküli autóban feszeng. Mondom Dinának, hogy mielőtt felmennénk vacsorázni, odébb állok a kocsimmal, nehogy megtetsszen nekik a tízezer forintos autósrádióm és kifeszegessék az ajtómat. Dina előre ment, én pedig beültem a Trabiba, hogy odébb hordjam a gondjaimat. Néztek is a mellettem ülők, hogy hűha, itt a kocsi gazdája... (tökre kiszúrtam)

Mikor a kocsim mellé értem látom, hogy a mellettem parkoló Ford vezető oldali ülésére ráfeküdt az egyik ember, és feltűnően az indítókábelekkel machinál. Csak a hülyének nem esne le ilyenkor, hogy ezek éppen el akarják kötni a kocsit. Egyértelműen rosszban sántikáltak, ezért - gondoltam - jobb is, hogy odébb állok a Trabimmal. Miután beültem és elfordítottam az indítókulcsot, megdöbbenve észleltem, hogy a kocsim megnémult.

- Basszátok meg, kiloptátok az akksimat?? - morogtam oda magam elé rögtön, majd nyúltam is a telefonért, hogy felhívjam a zsarukat. Biztos voltam benne, hogy az öt feka piszkálta meg a kocsim, ezért kikászálódva az ajtón nekik is szegeztem a kérdést:

- Hé, fiúk! Mi történt az akksimmal?!

Az öt feka erre egy szemvillanás alatt kipattant a Fordból és úgy eloldalogtak, mintha ott se lettek volna. A diszpécser közben fogadta a hívásomat, akinek elmondtam, hogy öt cigó felnyomta a kocsimat és épp most akarnak egy másik autót elkötni, majd miután láttam, hogy egy ugyancsak rendszám nélküli autóval elhajtanak, tájékoztattam őt, hogy épp merre tartanak. És bár akkor nem sikerült elkapni őket, egy szemtanú végül felismerte köztük az egyik személyt. 

A szemtanú egy fogyatékos fiatalember volt, aki reggeltől estig a parkolóban lődörög és a boltban dolgozó anyját boldogítja, így minden mozgást lát az utcában és sok-sok embert megismer. 

A zsarukra fél órát kellett várni, majd a nyomozókra még egyet, és persze mindegyiknek el kellett mondanom, hogy mi hogyan történt. Hamarosan megtudtuk azt is, hogy a sarkon lévő térfigyelő kamera épp ebbe az irányba nézett, s nagy valószínűséggel látta is az eseményeket. És látta, mert meg is állapították az elmenekülő fekák kocsijának típusát, meg azt, hogy valami nehéz tárgyat magukkal cipeltek. 

A motorháztetőt felnyitva láttam, hogy az akksi valóban nincs benne

A szemtanú végül elmondott mindent a zsaruknak, majd a boltos is odajött, hogy elmondja mit látott. Ezen majdnem dobtam egy hátast: elmesélte, hogy kiment a cigókhoz jópofizni, hogy tök jó ez a Trabi és elfogadna egy ilyet, miközben azok épp feszegették a motorháztetőmet. A fekák azt hazudták neki, hogy a gyereküké a kocsi, de otthon felejtették a kulcsot és hát mi a fene, kéne belőle az akksi. Na persze...

A boltosnak persze egyáltalán nem volt gyanús semmi: öt feka feszeget egy Trabit, amiből lenyúlnak egy akksit és beteszik egy rendszám nélküli kocsiba, ami szintúgy nem az övék. Tökre nem gyanús a szitu, nekem se lenne az (és az ilyen lelkek alkotják a társadalom magját).

Tehát ment a szemtanúk kihallgatása, a walkitalkizás a központtal, és a hosszú-hosszú várakozás. 

Kiderült, hogy a Fordot két hónappal ezelőtt kivonták a forgalomból és ezért nincs rajta rendszám, majd hamarosan összeállt a kép: a cigóknak feltűnt az elhagyatott kocsi, amit el akartak kötni, de mivel az akkuja le volt merülve, ezért az enyémet nyúlták le. Csuda jó fejek... Csak a szerencsének volt betudható, hogy épp akkor mentem vissza a plázából, amikor ezek a tervük végrehajtásán fáradoztak. Ha csak öt perccel később érkezem, az akkumtól búcsút inthettem volna.

El is mondtam az első turnus zsarunak, hogy ha már nem sikerült elvinniük, én visszatenném a helyére az akkumat, de elmondták, hogy ezt azért nem lehet, mert a helyszínelők előbb nyomrögzítenek majd. 

Fasza. Akkor várhatok ki tudja meddig.

Az eset 19:45-kor történt, a helyszínelők pedig 21:30-kor értek oda. És kezdetét vette a vég nélküli helyszínelés sok-sok számmal és a finom kis hintőporral együtt. Közben felvettük a jegyzőkönyvet és elmondtunk mindent, ami velünk történt.

Mivel Dina a közeli házban lakik, ezért felment bundás kenyérért és innivalóért, na meg főzött egy tök finom kávét, majd elment aludni, hiszen hajnalban kelnie kellett, hogy munkába induljon. Mint ahogy nekem is, de hát nem hagyhattam el a helyszínt. 

A nyomrögzítők szagmintát is vettek a Fordból, majd beporozták az egészet a feltételezett ujjlenyomatok miatt. Mindent csak nyugodtan, nem úgy, mint egy bolti eladó a multi hentespultja mögött.

Az egyik majom telibe tenyerelte a kocsi oldalát, 
úgyhogy otthagyott egy egészen jól értékelhető nyomot

Miközben a zsaruk dolgoztak, éjjel 1-kor végre megengedték, hogy kivegyem az akkumulátoromat. Akkor vettem észre, hogy a vadi új sarumat magukkal cipelték a tolvajok (a Fordban lévő rossz akksival együtt), ami pedig a Fordban volt, az rá volt forrasztva valami fémlapra meg ilyen-olyan kábelekre, amit szerszámok híján képtelen voltam lefeszegetni. 

Mi tévő legyek?

A zsaruknál egyetlen szerszám se volt, így abból kellett élnem, amit a kocsimban találtam. És találtam: egy 13-as villáskulcsot meg egy "Rambo-tőrt". 

A tőrrel nagy nehezen levágtam a Ford saruiról a kábeleket, majd kiemeltem az akkut. Viszont mivel az én kábeleim nem forrasztottak voltak, hanem a saru csavarjára kell rászorítani őket, ezért ki kellett tekernem a saruk csavarjait, hogy felhelyezzem rá a kábeleimet. De azokat nem tudtam kicsavarni, mert csupa rozsda volt mind és el is voltak kopva. Nah, ekkor elővettem a kontaktsprémet, amivel többször is telibe fújtam a csavarokat, hátha kilazul a menet. Ettől ugyan félig lecsavarhatóvá váltak az anyák, de mégis fennmaradtak a helyükön. Egy darab 13-as kulccsal mit tudok kezdeni??

Csupán akkor oldódott meg a probléma, mikor az újbóli keresgélés után rábukkantam a pótkerék alatt egy gyorsrögzítőre, amit satuként felhasználva belefoghattam a csavarokat. 

Egy órányi szarakodás után végül helyére tettem az akkumat és a kábeleit. El se tudom mondani mennyire örültem annak, amikor felvillant a gyújtást jelző lámpácskám :)

A nyomrögzítés végül hajnali 3-ig tartott, majd aláírtam a jegyzőkönyvet és elindultam a melóhelyemre. 4 körül értem be, ahol egyből lefeküdtem aludni, mert alig láttam ki a fejemből. Aztán egy óra szundikálás után felkeltve leváltottam a kollégákat, majd napestig kómásan figyeltem a körülöttem zajló világot.

Ilyen fáradt még nem voltam idén, mint aznap este. Viszont örülök, hogy nem kellett otthagynom a kocsit és nem kellett új akksit vennem. Nem is tudom mennyi károm keletkezett volna.

Tanulság: soha ne parkolj pláza mellett és vidd magaddal az akkut, ha moziba mégy...


2016. július 17., vasárnap

Költözés Trabanttal

Nemrég eladtam a házam és odébb költöztem 60 kilométernyit. Nem akartam költöztető céget fogadni, mert az nagy rászervezést igényelt volna, így viszont saját kocsival - ha több ideig is tartott - végül akkor pakoltam be és vittem el a cuccaimat, amikor nekem az idő a legmegfelelőbb volt.

Sok magyarázatot nem ér, ezért néhány kép erejéig mutatom be az attrakciót:






Sajnos több képet nem készítettem, de azért szemléltethető ezekkel is, hogy mennyi minden befér a kocsiba. Volt rajta hatalmas szekrény és konyhabútor is, meg hűtő és gázsütő, a költözések legnagyobb rémei.

Nagyjából harmincszor jártam meg az utat.


Költözés Trabanttal

Nemrég eladtam a házam és odébb költöztem 60 kilométernyit. Nem akartam költöztető céget fogadni, mert az nagy rászervezést igényelt volna, így viszont saját kocsival - ha több ideig is tartott - végül akkor pakoltam be és vittem el a cuccaimat, amikor nekem az idő a legmegfelelőbb volt.

Sok magyarázatot nem ér, ezért néhány kép erejéig mutatom be az attrakciót:






Sajnos több képet nem készítettem, de azért szemléltethető ezekkel is, hogy mennyi minden befér a kocsiba. Volt rajta hatalmas szekrény és konyhabútor is, meg hűtő és gázsütő, a költözések legnagyobb rémei.

Nagyjából harmincszor jártam meg az utat.