Hasonlóságok

Sokszor vitatkozom az emberekkel a Trabantnak az autók fejlődéstörténete során tapasztalható klasszikusnak számító vonalvezetéséről, de sehogy sem tudom őket meggyőzni arról, hogy a Trabant igenis egy olyan régmúlt időket idéző járgány, amely egyedüliként maradt jelen a mindennapjainkban a többi már-már eltűnt régiséggel szemben.

Hogy miről is zagyválok itt össze-vissza?

Hát arról, hogy a Trabantnak ugyanolyan formavilága van, mint a '60-as években gyártott gépjárművek némelyikének, bizonyítva ezzel azt, hogy ennek a bamba kis autónak is helye van a klasszikus, veterán autók világában!

Az emberek többsége képtelen felfedezni a hasonlóságot, pedig az alábbi képek alapján bizonyítható, hogy a Trabant is magán hordozza a klasszikus autónak mondott járművek formavilágának jegyeit. Íme:

Valahol itt kezdődött: az első autók egyike az USA-ban, 1905 körül
(két kerek lámpa, nagy méretű hűtőrács)

A képek alá direkt nem írtam ki az autómárka nevét, de azért azt elárulom, hogy az alábbi jármű nem más, mint a ritka és legendás P70-es, vagyis a Trabant közvetlen őse!

Hogy a Trabi beleillik-e a sorba az egyértelmű, és ha megnézzük a többi márka merre található napjainkban, akkor olybá tűnik, hogy a korszak abszolút győztese a Trabant :)

Pót visszapillantó tükör

Antal Dani barátom Biatorbágyon elbontott Trabantjában nem csak a hátsó biztonsági öveknek örültem, hanem egy olyan visszapillantó tükörnek is, amelyet az ajtó felső keretére kell erősíteni.

Ilyet még nem láttam Trabanton, ezért úgy érzem valami különleges csemegével lettem gazdagabb. A felcsatlakoztatása egyszerű és nem igényel se fúrást, se ragasztást.

A tükör felfogatási helye

A felső tükröt úgy állítom be ahogy nekem tetszik, ezért ha akarom, akkor a közvetlen mellettem haladó autót is láthatom, ami ugye azért fontos, mert sávváltásnál így nem kell magam mellé néznem, hogy van-e ott épp valaki. Menet közben majd kipróbálom :)

A tükrök betekintési szöge

A kocsi immáron dupla tükörrel

Biztonsági öv

A négyütemű Trabantba gyárilag nem szereltek be hátsó biztonsági övet, viszont annak a helyét kialakították, ezért aki szerette volna magát hátul is "biztonságban tudni", annak extraként külön kellett megrendelnie azt. 

Mivel a Trabant Klub már hosszabban cikkezett a témáról, ezért magam nem bonyolódom bele az öv-mizériába, viszont megmutatom, hogy én hogyan és hová tettem be a hátsó biztonsági övet.

Antal Dani barátom Biatorbágyon elbontott egy jó állapotú Trabantot, amiből tök véletlenül előkerült egy-egy hátsó biztonsági öv is. Pedig eredetileg nem is az övek miatt mentem el hozzá, hanem csak úgy körbenézni, mi az ami menthető. Amire szükségem lett volna, azt nem találtam, viszont belebotlottam a hátsó biztonsági övekbe, amelyeket viszont már hosszú hónapokkal ezelőtt próbáltam meg felkutatni valahogy.

Az öv egyik felfogatási pontja (kombi esetében) közvetlen a hátsó ajtó mellett található: tulajdonképpen egy lyuk, amibe egy anya van behegesztve. Ebbe megy bele egy 17-es fejméretű csavar. Gyárilag e csavar nincs benne (ahogy ugye az öv sem), hanem egy kitekerhető műanyag kupakkal fedték el - gondolom a szennyeződések kizárása miatt.

A hátsó felfogatási pont kintről

A hátsó felfogatási pont bentről

A foglalatot (amibe a csatok belemennek) a hátsó ülés alsó és felső része közé, a padlóba kell csavarozni. Ez a csavar hosszabb, mint az oszlopba való csavarok, mert nem egy, hanem két foglalatot kell átérnie:

A kép a hátradöntött üléstámlán guggolva készült fenti nézetből

Az öv a felszerelése után

A behelyezett gyerekülés bekötve

Sajnos a gyári biztonsági övvel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak: 

Egyrészt az öv feszességének állítása elég körülményes, és az egész öv-konstrukció elavult. A csat működik, azzal semmi baj, hanem az öv megfeszítésének technológiáját bonyolították túl - szerintem. Erről nemsokára mellékelek is egy képet. 

Másrészt az öv hossza kicsinek tűnik. Nem tudom más gyerekülések mekkorák, de van egy olyan érzésem, hogy az újabb ülések a miénknél is nagyobbak. Az öv alsó részét alig-alig tudtam az öv alá szorítani, a felső része pedig már nem is fogott semmit. Persze az is lehet, hogy a felső rész azért nem passzol az üléshez, mert ez a fajta öv eredendően a nagyobb gyerekeknek szánt ülésekhez való. Azokban ugyanis a gyerekek ülnek, míg a miénkben a baba fekszik.

Az első próbaút alkalmával tulajdonképpen megfelelően sikerült a gyerekülést a helyére rögzíteni: az ülést úgy megfogta az öv, hogy az rángatásra se mozdult ki a helyéről. Viszont tartok tőle, hogy egy nagyobb babánál az öv már túlságosan szorítana, mert a baba egész egyszerűen már nem férne el az öv alatt. Az én lányom még csupán 6 hónapos, de télikabátban már így is szorosnak találtam a lefogatást.

Amint utánajártam az univerzális övek tulajdonságainak, megosztom a tapasztalataimat az oldalon...

Szivargyújtó

Régi terveim közt szerepelt egy szivargyújtó beszerelése a kocsiba, amelynek az ideje egyik nap váratlanul el is jött. Úgy alakult, hogy épp ráértem én is és a szerelő is, ezért kaptam magam és átruccantam Szentendrére, ahol a szaki készségesen állt a rendelkezésemre. Őt egy falumbéli ismerősöm ajánlotta, mint megbízható és reális áron dolgozó szakember.

A szivargyújtó egyébként azért kellett, hogy hosszabb túrák alkalmával valamivel tölteni tudjam a navigációmat és a telefonomat, de alkalomadtán akár egy laptop vagy egy zenedoboz is ráköthető, ha a helyzet úgy kívánja.

Emellett még egy autósmagnót is szerettem volna beköttetni vele, de az olyan régi szerkezet volt, hogy nem tudott hozzá csatlakozót adni. Helyette viszont megjavította a motortér világítását, amely azért nem működött idáig, mert a vezeték biztosítéka kiégett, valamint nem volt a "test" behúzva. 

Motortér világítás és helyzetjelző fények

Az őskori lámpa, mely úgy ragyog, mint égen a csillag

Szerettem volna megnézetni vele a hátsóablak fűtést is (mert az sem működik), de sajnos erre már nem maradt ideje, mert kezdett későre járni. Azért a generátort bemérte, ami - elmondása szerint - kezd haldoklani, és mielőbb javításra szorul. Állítólag ha nem jó, akkor kiégetheti az izzókat, tönkreteheti az akkut, stb. A generátor hibájára utalt az a jel is, hogy alapjáraton a falra vetődött fény kissé remegett, vagyis nem kapott állandó és egyenletes feszültséget.

Épp ezért felírtam az elvégzendő feladatok közé a generátor javítását is. Jobb észben tartani, mielőtt meglepetés éri az embert, nem igaz?

A műszerfal és a szivargyújtó fénye

Ezután hazamentem, s út közben leteszteltem a frissen beszerelt lámpáimat (erről a Lámpacsere bejegyzés alatt, a "Frissítés 3" résznél írok pár sort).

Fogyasztásmérés

Mindig is kíváncsi voltam rá, vajon mennyit is fogyaszthat a Trabim. Ennek mértéke ugyanis utalhat a motor rejtett hibáira, így kézenfekvő volt, hogy mielőbb megmérjem, mennyi is az annyi. És természetesen az sem egy utolsó szempont, hogy feleslegesen ne költsem benzinre a pénzem, ha mondjuk a túlzott fogyasztás csökkentése orvosolható pár apró beállítással.

Szóval, mennyit is fogyaszt egy Trabant?

A Trabant 1.1 szerelési kézikönyv 60 km/h -nál 4,4 litert, 90 km/h -nál 5,9 litert ír. Jelentős az eltérés, és mivel én így is meg úgy is viszonylag sokat vezetek, ezért még behatárolni sem tudom, mennyit ehet a "kicsikém". Több helyen olvastam azt, hogy jó beállítással 5-6 litertől nem fogyaszt többet, de olyanokat is írtak, hogy 8-9 liter az autó fogyasztása, amit azért soknak vélek. Vagy lehet, hogy ezek a túlfogyasztott Trabantok már széthajtott példányok, s ezért ennyi a fogyasztásuk?

De nézzük is tovább...

A Totalcar Autódoktor rovatának "10 litert eszik a Trabantom" című cikkében már gyanítani lehet, hogy a karburátoron múlik a fogyasztás mértéke, de a hozzászólásokat böngészve valaki megemlíti a sorok között, hogy az automata szívató elállítódása is szokott túlzott mértékű fogyasztást eredményezni ("Bimetálos és elég szar beállítani"). És ez utóbbiban lehet valami, mert a Trabant 1.1-es automata szívatója köztudottan szarakodni szokott.

Más cikket nem találtam a témában, ezért eljött az a pillanat, amikor le kell mérnem a kocsim fogyasztását. De hogy lehet egy autó fogyasztását lemérni?

Egész egyszerű: miután a kocsit teletankolom, le kell nullázni a kilométerszámlálót, majd 100 kilométer megtétele után ismét tele kell tankolni az autót. Ebben az esetben nem számít, hogy van-e még benzin a tankban, hiszen a másodikként töltött mennyiség mutatja meg a kocsi fogyasztását - ennyi fogyott le a benzintartályból az elmúlt 100 kilométer alatt.

Így is tettem: nálam a fogyasztás 11 literre jött ki:

A fogyasztás egy 1.1-es Trabanthoz képest borzalmasan sok, és még az sem nyújt vigaszt, hogy 107 kilométert tettem meg igazából 100 helyett, mert a századik kilométernél még nem találtam benzinkutat. Tehát a hivatalos eredmény 107 kilométeren 11,25 liter benzin.

Borzalmas és lehangoló...

Az elkövetkezendő időkben tehát ki kell pucolnom a karburátort, valamint be kell állítanom a gyújtást és az automata szívatót is. Mivel az AC-pumpa alatt folyamatosan nedves és csillogó folyadékot látok, ezért gyanítható az is, hogy ez a szerkezet ereszt valahol. Lehetséges, hogy csupán az AC-pumpát kell felújítanom?

Frissítés:

Néhány nap múlva a régi AC-pumpát lecseréltem egy újra (lásd: AC-pumpa csere), de az ezt megelőző napon felújíttattam még a generátort is (lásd: Generátor felújítás). E munkálatokkal együtt a hidegindítás tökéletes lett, valamint a motor is pörgősebbé és biztosabbá vált. 

Sajnos a századik kilométernél nem találtam benzinkutat, így 160 kilométer megtétele után tudtam a kocsit ismét teletankolni. Ha nem is a 100 kilométeres fogyasztást sikerült lemérnem, azért a végeredmény megnyugtató volt: mindössze 11,6 liter benzin került a tankba, vagyis a fogyasztás lényegesen esett. Ha ugyanis a fogyasztás nem javult volna és dupla annyit megyek, mint korábban (azaz 214 kilométert), akkor a benzinből 12,5 litert kellett volna beletöltenem a kocsiba. De mivel a fogyasztásom visszaállt a régi kerékvágásba, ezért a 11 liter már nem 107 kilométerre volt elegendő, hanem 160-ra. 

Az AC-pumpa lecserélése előtt 35 kilométert mentem, míg a csere után 125-öt. Arányaiban tehát ebből áll össze a 11,5 literes fogyasztás. 

A tankolás után ismét lenulláztam a kilométer számlálót,  így a tényleges fogyasztás már teljes egészében az új AC-pumpa üzemelése mellett lesz lemérve.

Folyt.köv.!

GPS és navigáció

Akárhogy is szépítenénk a dolgot, de véleményem szerint a papírtérképek kora - az autóvezetés szemszögéből nézve - sajnos lejárt, vagy legalább is alaposan a háttérbe szorult. Napjainkban a beépített vagy a szélvédőre helyezett navigáció segítségével közelítjük meg az úticélt, s annak, hogy mely megoldást használjuk, csak a pénztárcánk szabhat határt.

Trabantom lévén csak a szélvédőre cuppantott megoldás kínálkozik, hiszen nincs a műszerfalon beépített navigációs készülék (ki hitte volna). Épp ezért rögtönzött megoldásként vettem egy noname, szélvédőre cuppantható telefontartót, amelyben a mobiltelefonomat helyeztem el, egy HTC One X-et. Ez a telefon ugyan nem egy mai darab, de a dupla magos processzor, a nagy kijelzőfelbontás és a nagy RAM miatt bármilyen nagy hardware igényű programmal könnyedén megbirkózik.

Telefon a navigálás érdekében

Néhány alkalom után viszont jelentkeztek vele a problémák: 

1 - sajnos az akku nagyon hamar lemerült. 

Nagyjából két és fél órai vezetést bírt el, ami ugyan elegendő a hazai távolságok és menetidők kiszolgálására, de ha megérkeztünk a célállomásra, már nem biztos, hogy elegendő energia maradt benne egy röpke telefonáláshoz, ne adj Isten egy böngészéshez, ha mondjuk hirtelen szállást vagy szervizt kell találjunk a Neten. 

2 - nem lehetett kikapcsolt kijelző mellett navigálni.

Nagy hiba! Sajnos a telefon automatikusan lekapcsolta a GPS-t, ha energiatakarékossági okokból kikapcsoltam a kijelzőt. Nem tudom miért, és a telefonban sem volt semmilyen beállítási lehetőség ezzel kapcsolatban.

3 - nehéz kezelhetőség menet közben.

A kezelése sajnos akkor okozott problémát, ha vezetés (navigálás) közben hívásom érkezett: ekkor ugyanis a navigálás megszakadt, nekem a hívást fogadnom kellett, majd a hívást kihangosításra kellett tennem, hogy halljam az illetőt a vonal túlsó végén. Ez bizonyos helyzetekben életveszélyes manőverezést jelentett, de mindenképpen nagyobb figyelmet követelt. Egyetlen pozitívuma volt a dolognak, hogy nem kellett külön hangszóró, s a telefon hangszóróján keresztül is tökéletesen lehetett hallani mindent. Plusz nehézség volt az is, hogy a hívás végén a telefonzárat fel kellett oldanom, s csak ezután folytatódott a navigációs program. Csomó macera...

4 - kis képernyő

A kijelzőm nagy felbontása ellenére a kijelző viszonylag kicsi (4.8), amitől a navigációban néhány ikon vagy jelzés annyira aprónak tűnt, hogy ezeket már alig vagy egyáltalán nem lehetett leolvasni.

A fentiek tükrében határoztam el, hogy szükségem van egy tabletre. De milyen tabletet vegyek?

Mindenképp olyanra volt szükségem, amelyben van GPS és a processzora elbírja a navigációs programot, valamint akkora, hogy kényelmesen elférjen a kocsiban. Itt most nem a magas minőség volt a szempont, hanem az ár és a megbízhatóság.

Az ismeretlen, harmadik világbéli márkákban nem bíztam. Sokan panaszkodtak rájuk, hogy hamar tönkremennek, kikapcsolnak maguktól, időnként nem reagálnak semmire, lefagynak, nem működik a tapicskolója, stb, stb... Kinek kell az ilyen?

Szerencsémre legyen mondva, munkám során az egyik ügyfelemmel sikerült megállapodást kötnöm, hogy egy tabletért cserébe tudok neki adni bizonyos kedvezményeket. Ő ebbe belement, s lőn kaptam tőle egy olcsó, de jó minőségű és megbízható tabletet (megjegyzem, a tabletet én választottam, s a maximum összeg is csak 30.000 forint lehetett):

A választás egy 7 colos Samsung Galaxy Tab3-ra esett, annak is a telefon nélküli változatára (T110). Mivel telefonom van, ezért szükségtelen lett volna még egy, mellesleg egy ilyen nagy cuccon az ember amúgy sem telefonál, mert rém idiótán néz ki és kényelmetlen is. Ezzel amúgy nagyjából 15.000 forintot spóroltunk meg...

Ez a tablet egyébként nem egy csúcskészülék, viszont az elvárásaimat maradéktalanul teljesíti: megy rajta a navigáció és megfelelő csatlakozással helyettesítheti akár az autósmagnót is. Igen, az autósmagnót: rádió ugyan nincs benne, viszont rengeteg mp3-as számot lehet rajta tárolni, amit játszi könnyedséggel lehet kezelni az érintőképernyő által (de erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó).

Tablet-tartót egyelőre még nem vettem, viszont ideiglenesen épp elfért a Trabim napelenzőjén, amelyre egész egyszerűen csak felgumiztam:

Tablet a napellenzőn

A készüléket a lehető leghamarabb ki is kellett próbálnom, mert mocorgott bennem az a bizonyos kíváncsiság. Tapasztalataim a következők voltak: a tablet GPS-e nagyon erős és pár másodperc alatt megtalálta a jelet, valamint fedett helyen, bent a házban is pontos pozíciót adott a helyzetemről (ez utóbbin meg is lepődtem). A Sygic 14-es verziója (és legújabb frissítése) is tökéletesen fut rajta, mindenféle akadozástól mentesen. És ami a legfontosabb, ha a kijelzőt kikapcsolom, a navigáció nem szakad meg, hanem magyarul, hangosan navigál tovább. Tökéletes!

A Sygic térképe és működése amúgy számomra minden szempontból megfelelt, és eddig mindenhová percre/méterre pontosan elnavigált. 

Belátom, hogy a lehajtott napellenző meglehetősen zavaró tud lenni, de mivel a hangos navigálás tökéletesen működik, ezért akár fel is hajthatom az egészet. Vezetés közben amúgy sem illik a kijelzőt bámulni, de ha mégis szükségem lenne rá, akkor csak felnyúlok, lehajtom, bekapcsolom a kijelzőt és lelesem az információt. 

Mit is mondhatnék még erről...
Azt hiszem navigációval a Trabim ismét feljebb lépett egy szintet :)

Ha van egy Trabantod

Megszállt az ihlet...

Kirándulás a Pilisben

A cím kicsit hamiskás, mert ugyan tényleg a Pilisben jártunk, de nem kirándulás céljából, hanem azért, hogy átjárót találjunk Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló között.

A párommal és 4 hónapos kislányunkkal Pilisvörösváron voltunk anyósoméknál. Mi a Szentendrei-szigeten lakunk, ezért ha látogatóba megyünk hozzájuk, jó néhány kilométert le kell vezetni Tahitótfalutól kezdve a pilisen át, zegzugos, kacskaringós utakon, ami - szerintem - még gyakorlott vezetőnek is nagyobb figyelmet követel, épp a veszélyes utak miatt. És bár a táj nagyon szép, magam meglehetősen utálok arra vezetni.

Tahitótfalutól Szentendre érintésével haladunk tovább, de Szentendre után háromféle útvonal közül választhatunk, melyek a következők:  

1 - Pomáz - Csobánka - Pilisvörösvár,

2 - Budakalász - Üröm - Pilisvörösvár, vagy

3 - Budapest - Vörösvári út - Pilisvörösvár.

Ezen útvonalakat alább térképen is megmutatom:

Látható, hogy a Pomázon és a Csobánkán át vezető út a rövidebb, de állítom, több kanyar van benne, mint a párom szőlőfürt-szerű hajában. Ez az út nem csak kanyarog, de az utak keskenyek, rossz állapotúak és az autósok többnyire száguldoznak rajta, amely miatt életveszélyes azon közlekedni. Trabantban, kisbabával ez nem épp felemelő érzés...

Korábban már keresgéltem az internetes térképeken mellékutakat, de sajnos egyik sem adott ki alternatív megoldást, és a Google Maps is csak a fenti térképen ábrázolt utakat ajánlotta. Viszont, ha ráközelítettem, észrevehetővé vált néhány út, amely a Pilisben tekeredik, mint egy megzavart földigiliszta. Elkezdtem felkutatni közülük azokat, amelyek Tahitótfalu és Pilisvörösvár között lerövidíthetné az utunk. Ez az út az alábbi térképen látható, pirossal jelölve:

A térkép kattintásra nagyítható!

Az útvonal: Tahitótfalu - Pilisszentlászló - Pilisszentkereszt - Pilisszántó - Pilisvörösvár, ami ugyan nem rövidebb a Google által ajánlott útvonalaknál, viszont lényegesen egyszerűbb, a forgalom is kisebb, valamint elkerüli a főutakat. Nem tehetek róla, utálok Szentendrén vezetni...

Pilisvörösvárra menet még nem ezen az úton mentünk, mert Szentendrén be kellett ugranom egy autóvillamossági boltba, de anyóséktól jövet visszafelé, már Pilisszántó felé vettük az irányt. Szántóról könnyedén jutottunk Pilisszentkeresztre, viszont onnan a navigáció minduntalan Pomáz felé terelt volna minket, mert nem ismerte a Pilisben kanyargó aszfaltozott utakat. Ha Pomáz felé mennék, az alábbi útvonalat követném:

...de mi a piros vonallal jelölt útra mentünk fel

A lényeg, hogy Pilisszentkereszt után nem jobbra, hanem balra kanyarodtunk Dobogókő felé. Két éles balkanyar után a buszmegálló előtt befordultunk jobbra, a hegyre vezető "ipari" úton. 100 méter múltán egy sorompó állta állná el az utunkat, de mivel nyitva volt, mi behajtottunk alatta. Ide elvileg csak az erdészet emberei mehetnek be, de csak azért mondom "elvileg", mert ha a sorompó nyitva van - ugye, akkor mi is be tudunk hajtani. Hát bent voltunk...

Ezután az út föl s le, jobbra s balra kanyargott, másfél sáv szélességben, kétoldalt hatalmas fák között. A látvány leírhatatlan, ezért néhány képpel örvendeztetem meg a kedves olvasót:

Balra sziklafal, jobbra meredek szakadék

A hegytetőn kicsit megálltunk szétnézni

Jobboldalon kitekintve

Kanyargós úton

A 2014-es decemberi fagyok által lepusztított fák

Ameddig a szem ellát, kidőlt fákat látni

Azért a navigáció alapján nagyjából tudni véltem merre tartunk
(pirossal Pilisszentkereszt, kék pöttyel ahol jelen pillanatban voltunk)

Néha egy-egy tisztás is felbukkan az út szélén

A Bükkös-patak látványa egy felette átívelő hídról

Pilisszentlászlóra fél óra múlva értünk be, kifejezetten lassú tempóban. Nem akartunk száguldozni, mert nem ismertem a terepet, valamint félő volt, hogy az erdészet ránk förmed, vajon mit keresünk a sorompón túli területen? Az út elvileg forgalomtól elzárt részen vezet végig, mégis vannak házak az erdő belsejében, amelyeket - gondolom - nem repülővel közelítenek meg a tulajdonosok: több helyen láttunk fakitermelést, találkoztunk két terepjáróval is, valamint elhaladtunk néhány vadászház mellett, ahol néhány autó is észrevehető volt a fák között. Ha a sorompókat zárva tartják, akkor ezeket az épületeket nem lehet megközelíteni - elvileg. Vagy csak engedéllyel? Az is lehet, hogy vadászat alkalmával bármikor behajthatunk az erdőbe, feltéve, ha a vadásztársasághoz tartozunk és a vadászházba tartunk. Úgy vélem, hogy a sorompók épp ezért általában nyitva vannak, s ha már nyitva vannak, akkor én is áthajthatok az erdőn különösebb nehézségek nélkül, s csupán egy marcona őr állhat elénk kérdőre vonva minket. De őr az nem volt, se beléptetőrendszer. Ezen az útvonalon senki sem állított meg minket, tehát annyira nem őrizhetik, hogy elébünk állt volna valaki megkérdezni, mi szél hozott minket e helyen...

Amit még érdemes megjegyeznem, hogy Szentendrén, Csobánkán és Pilisvörösváron erősen felhős volt az ég, a völgyekben sűrű köddel is találkoztunk (odafelé), viszont a visszafelé vezető pilisi úton hét ágra sütött a Nap és felhőtlen szikrázó kék égbolt alatt haladtunk! Tehát a mélyebben fekvő területet sűrű köd borította (az említett településekkel együtt), mintha borongós, felhős idő lenne, míg a nagyobb magasságokban szikrázó napfényben úszhattunk mindvégig. Előfordulhat olyan, hogy amikor én azt hiszem esősre áll az idő és felhők borítják az eget, akkor igazából süt a Nap és igazi kirándulóidő van? Furcsa, hogy minden de minden nézőpont kérdése, még az időjárás is. 

Miután Pilisszentlászlót elértük, már nem kerestük meg a Pilisszentlászló - Tahitótfalu közötti erdei utat, mert kezdett ránk esteledni, így az eredeti elképzelést - miszerint levágjuk a főutakat erdei kerülőutakon át - most nem teljesítettük maradéktalanul. Viszont kirándultunk egy jót, még ha ez nem is volt igazi kirándulás :)