Budapest történelme

13 - Kuplungcsere

A baj csőstűl jön - tartja a mondás. És igen: alighogy a hengerfejjavításon átesett a kocsi, a kuplung is szétment. Ráadásul egy meglehetősen kalandosra sikeredett út közben, amit nagyon-nagyon nagy szerencsével, de épségben megúsztunk.

Úgy történt az eset, hogy július 6-án szabadságra mentem a családdal (vagyis az asszonnyal és a babával) a Balatonra. Nem sokat, mindössze 3 napot voltunk lent. A kuplung hibája ekkor még nem jelentkezett, sőt, a korábbi hengerfejjavítással a kocsi is megtáltosodott.

9-én hazavittem a családot, majd azzal a lendülettel fordultam is vissza egy barátommal, hogy meglátogassuk Édesapámat Veleméren, aki a Cserépmadár Szállást vezeti.

Az ország dél-nyugati széléig tervezett utat este fél 9-kor kezdtük meg a Kelenföldi pályaudvartól, ahol az Oszkár telekocsi rendszerrel karöltve felvettünk egy utast. Utasunk Zalaegerszeg mellé, Bakra utazott.

Alighogy elindultunk, lecsapott a városra a vihar. 

Mivel nem autópályán, hanem a 7-es főúton haladtunk, nem tudtunk 70-80-nál gyorsabban haladni, mert a látási viszonyok a vízszintesen hulló eső és az esti sötétség miatt borzalmasak voltak, amit tetézett a Trabant híresen rossz menetfénye is.

A Balaton mentén haladva a körülmények javultak: az eső elállt, az utak megvilágítása a települések mentén kielégítő volt, valamint éjfél környékén egy szem autóval sem találkoztunk. A Balatont elhagyva s rátérve a Zalai-dombság kacskaringós útjaira, az eső ismét eleredt. Olyan sűrűn esett, hogy az ablaktörlőt folyamatosan maximum fokozaton kellett járatni, de a reflektor fényében is csak annyira láttam az utat, amit a fényvisszajelzős útszéli oszlopok által kikövetkeztetni lehetett. Sajnos erről nem készült kép, amit már bánok, mert akkor mindenki átérezhetné, hogy mit jelent a Trabant "fapadja" valós körülmények között.

Az út akkor vált igazán forróvá, amikor a refi annyira leszívta az akkut, hogy az ablaktörlő csak vánszorogva volt hajlandó megmoccanni. Döntenem kellett: vagy az ablaktörlőt, vagy a refit használom, mert együtt a kettő - úgy néz ki - nem megy. Töltési hiba? Egyelőre nem tudom, de minden bizonnyal...

Éjfél után, Bak előtt egy fennsíkon száguldottunk át (60-70-es átlagtempóval), amikor is az útszéli oszlopok eltűntek, az út iszonyú rossz állapotú lett, majd az ablaktörlő is leállt az energiahiány miatt. A szélvédőn szó szerint az esőn (vagyis a zubogó vízen) át láttunk csak ki, s egyedül a GPS által mutatott útvonal alapján tudtam eldönteni, hogy most kanyar következik-e vagy egyenes. Persze jobb lett volna lassítani, de az utasunknak muszáj volt már hazaérnie, mert reggel munkába kellett indulnia. Trabival kicsit hosszúra sikeredett az út.

A Búcsúszentlászlót és Pölöskét érintő út egy szakasza a Google Street View által

El lehet képzelni, hogy ezen az úton milyen lehet 60-70-nel végigszáguldozni este, 
korom sötétben, trópusi esőben, ablaktörlő nélkül

Végül éjjel 1 körül megérkeztünk bakra. Utasunkat kitettük, majd folytattuk tovább utunkat Velemérre a Zalai-dombságon keresztül. 

Az út nagyon fárasztó volt, s végül a refit lekapcsoltam, hogy az akku feltöltődjön rendesen, és beinduljon végre az ablaktörlő. Nagyjából fél óra kellett ehhez, s ugyan a vizet rendesen eltakarítottam a szélvédőről, de a menetfénnyel alig-alig láttam ki normálisan.

Vili barátommal azon paráztunk út közben, hogy az oké, hogy a kanyarulatokat kikövetkeztethetjük a GPS által, de az útra beugráló, azon végigsétáló szarvasokat, őzeket egyáltalán nem tudjuk kikövetkeztetni. Vagyis, ha véletlenül akkor halad az úton egy szarvas, amikor mi azon végigszáguldozunk, akkor a szarvasnak, a Trabinak és nekünk is annyi...

Végül hajnali fél 4-kor értünk Velemérre. Mire a Cserépmadár Szálláson ágyba kerültünk, már az ég is világosodni kezdett. A fene se gondolta, hogy 7 órás utunk lesz! 

Másnap délelőtt 11-kor keltünk, az égen hét ágra sütött a Nap. Elhatároztunk, hogy Vilivel átugrunk Őriszentpéterre, hogy megtankoljuk az autót. És innentől kezdődött el a kuplung kálváriája...

Épphogy bekanyarodtunk a kútra, egy reccsenés kíséretében beesett a kuplung-pedál. Már sejtettem, hogy a bowden szakadhatott el, hiszen épp pár nappal ezelőtt olvastam róla egy Facebookos Trabant-csoportban.

Mit lehet ilyenkor tenni? Vidéken, egy közepesnek mondható faluban, ahol nemhogy szakáruházak, de egy egyszerű bolt is alig található...

Az őriszentpéteri benzinkút Velemér irányába

Mivel Édesapám ekkor épp Körmenden volt felhívtam telefonon, hogy ugorjon már be egy autóalkatrész boltba, hátha talál Trabanthoz való bowdent. Közben Vilivel érdeklődtünk a helyieknél, hogy ki tud szerezni bowdent. Két szerelővel is beszéltünk telefonon, akik másnapra tudtak volna hozni rendelés útján. Gondoltam, az még belefér az időnkbe, mert holnapután szándékoztunk hazaindulni, viszont akkor az autót Őriszentpéteren kellett volna hagynunk, amit nem akartam. Így tehát vártam Édesapám visszajelzésére, hátha szerencsével jár alkatrész ügyben. 

A régi és az új kuplung-bowden
A bowden végén található kis kampó törött el (amit a pedál végébe kell beakasztani)

Úgy is történt: míg a helyiek 4300 forintért hoztak volna másnapra egy Trabantba való bowdent, Édesapám 2000-ért vett egyet Körmenden. Miután megjött a várva várt alkatrész, Vilivel beszereltük, s visszagurultunk Velemérre.

Trabim Őriszentpéteren

A kuplung ugyan működött, de olyan keménnyé vált, hogy csak nagy nehezen lehetett benyomni. Tudtam, hogy valami nem jól működik, de mivel távol voltam az otthonomtól, csak abban reménykedhettem, hogy hazáig kibírja.

A Cserépmadár Szállás mögötti Csinyálóház mellett parkolva

Két nappal később hazafelé vettük az irányt...

Az Oszkár Telekocsival Balatonszentgyörgyön felvettünk egy srácot, aki Budapestre tartott. Az út során a kuplung keménységén kívül nem volt semmi probléma, viszont Zamárdi után állításra szorult. Mivel a motor forró volt, ezért fél órát várnunk kellett az út szélén, hogy egyáltalán meg tudjuk érinteni a holtjáték állító anyát. Szerencsétlen utasunk ezalatt holt ideges lett, mert ezzel (és hogy nem autópályán mentünk) lekéste az esti programját.

Miután beállítottuk a kuplungot, folytattuk utunkat Budapest felé.


Folyt. köv.!







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése